Kutatási engedély többször? - dr. Szarka Ádám
A jelenlegi hatályos jogi környezetben főszabály szerint bányatelket megállapítani, és így bányászati tevékenységet végezni csak olyan területen lehet, ahol előzőleg a bányavállalkozó kutatási engedély alapján kutatást végzett.
Ásványi nyersanyag bányászati célú kutatására nyílt területen az érintett ingatlan fekvése szerinti bányafelügyelet adhat engedélyt.
A kutatási engedély önmagában még nem jogosítja fel a jogosultat arra, hogy megkezdje a kutatást, ahhoz a bányahatóság által jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv is szükséges. A kutatási engedély így lényegében arra ad kizárólagos jogot, hogy az engedély jogosultja a határozat szerinti földrajzi helyre és koordináták (EOV) által behatárolt blokkban, az engedélyben meghatározott ásványi nyersanyag legfeljebb 4 éves kutatási időszakra szóló, kutatási műszaki üzemi terv (továbbiakban: MÜT) benyújtására, jóváhagyása kezdeményezésére, a jóváhagyott MÜT alapján a kutatás elvégzésére, elfogadott kutatási zárójelentés alapján a kutatás sikeressége esetén pedig bányatelek fektetésére. Ha a kutatás során a bányavállalkozó olyan ásványi nyersanyagot talál, amelyre engedélye nem terjed ki, kezdeményezheti a kutatási engedély kiterjesztését.
A MÜT benyújtására a törvény a kutatási engedély véglegessé válásától számított hat hónapos jogvesztő határidőt állapít meg. Ha ez alatt nem kerül sor a MÜT jóváhagyására irányuló kérelem benyújtására, vagy a MÜT jóváhagyás iránti kérelmet a bányafelügyelet véglegesen elutasítja, a kutatási jog megszűnik.
Ha a kutatási engedély jogosultja a jóváhagyott MÜT alapján időarányosan esedékes kutatási feladatokat neki felróható okból nem végzi el, a bányafelügyelet dönthet úgy, hogy visszavonja a kutatási engedélyt.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a kutatási jog elvesztését követően ugyanaz a személy benyújthatja-e ugyanarra a területre és ásványi nyersanyagra vonatkozóan a kutatási engedély iránti kérelmet még egy alkalommal?
A kérdésre nem minden esetben adható egyértelmű válasz a jogszabályi rendelkezések alapján.
A kutatási jog iránti kérelem elutasításának eseteit a Bt. Vhr. 6. § (3) bekezdése határozza meg.
Abban az esetben, ha a kutatási engedély jogosultja neki felróható okból nem hajtja végre a MÜT-t, egyáltalán nem adható a számára újabb kutatási engedély.
Nem adható annak a bányavállalkozónak sem (öt éven belül) arra a területre kutatási engedély, amelyet a bányavállalkozó már megkutatott, és a kutatás eredményéről készült zárójelentést a bányafelügyelet végleges határozatban elfogadta.
Nem adható kutatási engedély, ha a kérelmezett területre, vagy meghatározott ásványi nyersanyagra vonatkozóan a jog megadása már megállapított bányászati jogot sértene. Lényeges, hogy ebben a vonatkozásban a kutatási jog is bányászati jognak minősül.
A fenti szabályokon túl a Bt. Vhr. további korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amelyből elméletben az következik, hogy aki a kutatási engedély iránti kérelemre a jogszabályban előírt feltételeknek maradéktalanul megfelel, attól nem tagadható meg a kutatási engedély.
Ezzel szemben a bányafelügyeletek gyakorlata nem egységes. Előfordul, hogy már a kutatási jogot is kötelezettségnek tekintik önmagában. Így, ha a kutatási engedély jogosultja, ugyanarra a területre és ásványi nyersanyagra korábban már rendelkezett kutatási engedéllyel, de a kutatási MÜT-öt a jogvesztő határidőn belül nem adta be jóváhagyásra, és ezért a kutatási engedélye megszűnt, az ismételt kutatási jog iránti kérelme előterjesztése esetén ezt elutasítási oknak tekintik, függetlenül még a magatartása felróhatóságától is, amely a fentiek tükrében legalábbis kétséges, hogy helyes joggyakorlatnak minősíthető-e?
Dr. Szarka Ádám